A XX. század egyik legnagyobb zongora virtuózának megpróbáltatásokkal teli élete regénybe illő.
A szegénytelepi csodagyerek autodidakta módon tanult meg zongorázni. A tanárai csodálták, a közönség rajongott érte. Szolgált a fronton, volt hadifogoly, bárzongorista, tiltott határátlépési kísérlet miatt elítélt. Miután 1956-ban Franciaországba emigrált a világ legnagyobb koncerttermeiben játszott, alapítványokat és művészeti ösztöndíjakat hozott létre.
Sorozatunkban a 100 éve született Cziffra György, zongoraművészre emlékezünk.
A csodagyerek
Édesapja (id. Cziffra György) cimbalmon játszott Budapest kávéházaiban, színházaiban, majd – akárcsak később fia – Franciaországban próbált szerencsét. Párizsban élt, tehetségéből tartotta el családját, egészen az I. Világháború kitöréséig. 1914-ben letartóztatták, mert az egyik ellenséges ország állampolgára volt. Csak a világháború végén engedték szabadon.
Fia már Angyalföldön, a Tripolisz-ban született 1921. november 5-én, három nővére után negyedik gyermekként, a szegénytelep egyik fabarakkjában,.
A fűtetlen szükséglakásban töltött időszakra Cziffra György így emlékezett Ágyuk és virágok című önéletrajzi regényében:
„Azt hiszem, elhiszik nekem, hogy ebből a sötét szakadékból ép ésszel és szívvel kimászni, ehhez olyan akarat kell, ami minden porcikánkat vaskeménységűvé teszi.
Lehettem úgy négy-ötéves, amikor először vettem észre azt a lapos nyugalmat, azt a szinte valószínűtlen közönyt, amit anyám és nővérem tanúsított ennek a kétségbeejtő helyzetnek legmélyén. Tudták, hogy túlélésünk esélye minimális… Azt hiszem, ez a bizonyosság a belenyugvásnak olyan fokára juttatta el őket, hogy az idő fogalma, nemcsak a múlté, hanem a jövőé, sőt a jelené is, – magának az idő érzékelésének képessége – lassanként kiveszett belőlük.(…) Magam előtt látom anyámat, ahogy minden este kis szobánk közepén hirtelen megáll, mozdulatlanul lehajtott fejjel, a maga pieta-arcával, mely mindenbe való végtelen belenyugvást fejez ki. Soha nem felejtette el mindannyiunk nevében elmondani az esti imádságot.””
Ebben a helyzetben csak a csoda segíthetett. Jolán nővére szerencséjének és francia tudásának köszönhetően irodai munkát kapott, így teljesülhetett álma: zongorát bérelhetett. Mindenkit meglepett, hogy öccse, az ő skálázásait utánozva megtanulta a zongorázás alapjait és 5 évesen improvizálva díszített ismert dallamokat.
Három évvel később meghallgatta őt a Zeneakadémia főigazgatója, Dohnányi Ernő, aki azt mondta: “… ez nem gyöngyszem…, ez maga a Kohinoor gyémánt.” Neki köszönhető, hogy 8 évesen felvették a Zeneakadémiára, ahova nehéz volt bekerülni és 8 évesen azóta se sikerült senkinek. Dohnányi mellett Weiner Leó, Ferenczi György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai. Szeretett tanára, Keéri-Szántó Imre azt hirdette, hogy „Új Liszt került a növendékeim közé!”.
Első filmfelvételén alig múlt 12 éves. Az 1,17 perces, 1934-ben készült Filmhíradó-felvétel a következő szöveggel indul: „Cziffra Gyuri, a Zeneművészeti Főiskola legutóbbi hangversenyén tehetségével feltűnt gyermek zongoraművész”
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=942
Az 1935. február 18-i növendék hangversenyről írt tudósítás fele a Pesti Hírlapban egyetlen tehetségről szólt: „Keéri-Szántó Imre művésznövendékei közül is messze kimagaslik a kis Cziffra György, akinek fejlődését és mindén egyes szereplését általános érdeklődés kíséri. Valóban ez a kis művész egyre meggyőzőbb tanujelét adja rendkívüli képességeinek. Bár mestere szigorúan vezeti a helyes fejlődés útján, tehetsége szinte szétfeszíti az iskolai kereteket. Milyen költői átéléssel, bensőséggel, a muzsikáló kedvnek milyen ösztönös készségével játszotta Schumann ’Gyermekjelenetei’-t!”
Az Esti Kurír csak annyit írt, hogy „a kis Cziffra György fellépése az est művészi szenzációja volt.”
Koncertjein lenyűgözte az itthoni és a külföldi közönséget. A nyomorúságos környezetből érkezett fiatalembert azonban nem fogadta be a művészvilág. Tanulmányait Keéri-Szántó Imre halála után kénytelen volt megszakítani. Dolgozott és magánúton tanult tovább. Bárokban és szórakozóhelyeket lépett fel, hogy el tudja tartani családját.
(Folytatjuk…)
Források: zeneakademia.hu, mediatanacs.hu, papageno.hu, hegylakomagazin.hu, vasiszemle.hu, Cziffra György: Ágyuk és virágok
