A XX. század egyik legnagyobb zongora virtuózának megpróbáltatásokkal teli élete regénybe illő.
A szegénytelepi csodagyerek autodidakta módon tanult meg zongorázni. A tanárai csodálták, a közönség rajongott érte. Szolgált a fronton, volt hadifogoly, bárzongorista, tiltott határátlépési kísérlet miatt elitélt. Miután 1956-ban Franciaországba emigrált a világ legnagyobb koncerttermeiben játszott, alapítványokat és művészeti ösztöndíjakat hozott létre. Sorozatunkban a 100 éve született Cziffra György, zongoraművészre emlékezünk.
„Úgy tört ki a taps, mint az izzó láva”
(2. rész)
A bárzongorista 19 éves fiatalember az Arizona Mulatóban ismerte meg a részben egyiptomi származású táncosnőt, Soleikát. „Igazi villámcsapás volt, pár nappal megismerkedésünk után szülői beleegyezés nélkül összeházasodtunk. […] Szerényen, egy padon, 20 deka lóparizerrel ünnepeltük egybekelésünket”.
Miután kapcsolatukra fény derült Miss Arizona (Rozsnyai Sándor felesége) elbocsátotta mindkettőjüket.
Gyermekük születését várták, amikor 1942-ben behívták katonának. „A háború idején, éveken át azt is elfelejtettem, hogy valaha leütöttem egy zongorabillentyűt.”
Csak 1946-ban, a hadifogság után térhetett vissza, a pesti éjszakába. „Budapest minden éjszakai lokáljába eljutott a híre rögtönzéseim zavartkeltő bőségének, mely a fandangótól a csárdásig, a jazztől a paso dobléig terjedt. […] Ennek köszönhettem, hogy az éjszakai Budapest zenés eszpresszóinak sztárja lettem, most már lényegesen nagyobb éjszakai honoráriummal.”
Újra szép sikereket ért el, de jövőjét nem látta biztonságban, ezért családjával megpróbálta illegálisan elhagyni az országot. 3 év börtönre ítélték, felesége 2 évet kapott. Fia nevelőintézetbe került, ahonnan nagymamája csak 8 hónap múlva tudta magához venni. Börtönbüntetése 18 hónapjában munkatárborban hurcolt kőtömböket. Kőfaragó üzemben és a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésén dolgozott. A felfűrészelt burkolóköveket cipelte, adta kézre és rakta le. Kesztyű nélkül.
A kényszermunka után ismét az éjszakai élet kínálta a megélhetést. Meggyötört kezén csuklószorítót kellett hordania. „Meggörbítvén gerincemet, visszasüllyedtem az éjszaka világába, egyetlen életlehetőségembe, és megint elkezdtem bolyongásomat lokálból bárba és bárból lokálba.”
A pesti művészek és sportolók követték őt mindenhova, köztük Puskás Ferenc és Mezey Mária is. Hajnalban Budafokra tért haza családjához, a Bálvány utcába.
Ferenczy György (a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zongora tanszékének egykori tanára, majd vezetője) indította el a világhír felé. Megismerkedésükre így emlékezett: „1950-ben egy este betévedtem a Kedves presszóba, és egyszerre különleges zongoraszó ütötte meg a fülemet. Ki lehet ez, aki részben szórakoztató zenét játszott, részben szabadon improvizált ilyen nagyszerűen? Megismerkedtünk, s Cziffra György néhány hét múlva rendkívüli hallgatónak került be a főiskolára. Röpke hónapok alatt éveket haladt előre, hihetetlen tempóban bontakozott ki nem mindennapi tehetsége. Emlékezetes sikert aratott már legelső nyilvános koncertjein, valósággal lázba hozta művésztanárait, hallgatóit…”
Kapott egy szerény filharmóniai ösztöndíjat, otthagyta az éjszakai életet és kitartóan gyakorolt. Technikailag nem volt mit tanulnia, zenei stílusokat tanulmányozott.
A következő három évben a magyar zenei élet meghatározójává vált, de a zongoraművészek nem fogadták be és a zenei élet vezetői között is ellenségekre talált. Rádióban nem játszhatott. Csak 1956-ban rögzítették első felvételeit a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál, ahol közel négy és félórányi zenét játszott szalagra. 1956. április 4-én Liszt-díjjal jutalmazták,
Liszt Ferenc zongoradarabjainak tolmácsolásáért.
Miután egy kínai pianista hat hét után feladta, hogy megtanulja Bartók lejátszhatatlannak hitt II. zongoraversenyét, Cziffra György kapta meg a megbízást. A bemutatóról, az 1956. október 22-i hangversenyről sokan állították, hogy nem kis része volt az október 23-i hangulat alakításában. “Elérkezett a nagy nap. A hangverseny jövővel terhes diadalt aratott. Ez a zene a maga szinte tébolyult bonyolultságával, mely mégis maga a kristályos rend, kiváltotta belőlem azt, hogy túltegyek magamon, és a közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva. Október 22-e volt. Másnap a határ megnyílt. Emberek tízezrei zúdultak át a határokon támadt réseken. Nem volt sok időnk a döntésre. Az emigrálásra szavaztam.”
Pár héttel később már a bécsi közönség ünnepelte. A forradalom kitörésekor családjával együtt (a határig egy oldalkocsis motorkerékpáron, majd gyalogolva) elhagyta Magyarországot.
(Folytatjuk…)
https://www.youtube.com/watch?v=TOmBznrzxHs&feature=emb_logo
Forrás:
zeneakademia.hu, fidelio.hu, pappageno.hu, parlando.hu, vasiszemle.hu, magyarnarancs.hu, budafokteteny.hu, hu.wikipedia.org és Cziffra György: Ágyuk és virágok c. önéletrajzi regénye
